Sajátos bejegyzés következik - csütörtök este rajtam volt a sor a teológián áhitatot tartani. Kicsit szélrózsás lett :) Úgyhogy megosztom veletek is.
Kegyelem néktek és békesség Istentől, ami Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hallgassátok meg azt az igét, melyet az útmutató alapján a mai estére választottam Lukács evangéliumából:
Azt mondja Jézus:
Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni.
Kitűnő katolikus szentbeszédet lehetne írni erről az igéről – a kősziklára, a Péterre épített egyház egyedül megálló erősségéről Meggyőződésem azonban, hogy egész mást akar ez az ige mondani nekünk. Nem Péter az a kőszikla, amin/akin az egyház áll.
Csapatépítő tréningen vettem részt a hét végén. A szélrózsás munkatársakkal voltunk Szarvason, s Benkóczy Péter tartott egy két órás gyakorlatot. Nagy élmény volt, érdekes látni, hogyan lesz a bemutatkozó körben még tartózkodó emberek halmazából egy közös célért dolgozni hajlandó, lelkes csoport. Közönségből közösséggé válnak, ahogy azt az elmúlt években sokszor fogalmaztuk. Valamitől többé lesznek, mint az egyes emberek összege. A ház-hasonlatnál maradva: mikor a teherautóról leborítanak egy kupac téglát, az még nem ház. Ott vannak az alkotó elemei, de valahogy össze kell rendeződjenek. Még kavarogtak bennem a hétvége élményei, mikor jobban belemélyedtem ebbe a ma esti igébe, s egyszer csak belém hasított: tulajdonképpen ez Jézus csapatépítő beszédének a része. Jézus felment egy hegyre imádkozni, virradat után kiválasztotta tanítványai közül a 12-t, az apostolokat. Megállt velük egy sík helyen, és tanította őket. Ennek a nagy beszédsorozatnak a része a házépítő ember példája is – Jézus csapatépítésének a tananyagát olvastam fel alapigeként.
Ez lehet, ez kell legyen a kiindulási alap minden közösség számára, itt mutat rá Jézus arra a fundamentumra, amelyre bármit alapozni lehet, ami megtartó erő lehet viharok közepette. Azt mondja Jézus, az alapozott helyesen, „aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik”.
Igen ám, de ha nyilvánvaló, hogy hova kell építeni, orrunk előtt magasodik a szikla, miért nem épít mindenki magától oda?
Első fordítástechnikai órám jut eszembe, ahol nekünk szegezték a kérdést: milyennek képzelünk el egy sziklát? Ahogy a mai igét olvastam, hirtelen magam elé képzeltem a sziklára épített házat - egy hegyormon, szürke sziklafal tetején ülő házat láttam magam előtt. A dunakanyari hegyek sziklái jelennek meg előttem, vagy az osztrák hegytetőkön ülő kastélyok. S eszembe jutott, hogy azon a fordítástechnikai órán a finn diákok tavakról beszéltek, a vízből éppen hogy kibukkanó, vagy ki se látszó, veszélyt hordozó, vízszintesen terpeszkedő vörös sziklákról. Mindannyian másnak képzeljük a sziklát, más asszociációink vannak, máshol nőttünk fel. Milyen szikláról beszél hát Jézus?
Azt hiszem, azok az izraeli sziklák, amiket Jézus hozhatott fel a példában, inkább a földben rejtőztek, a felszínen homok volt. Hallgatóinak lelki szemei előtt valami ilyen jelenhetett meg. Olyan földön jártak, ahol nem látszik kapásból, hol van a szikla, hol a homok – az építőnek le kell ásnia, keresnie kell az alkalmas helyet, a sziklát, amin építkezni lehet. Dolgoznia kell érte, keresni, vizsgálódni. Ki cselekszi ezt? Az, mondja Jézus, aki hozzá megy, hallgatja és megtartja az ő beszédeit. Aki őt keresi, az ő igéje után kutat, az őrá, az ő igéjére támaszkodva építhet. Jézus Krisztus igéje az a biztos szikla, amire mi is támaszkodhatunk, ami életünknek, közösségeinknek biztos alapot ad.
A mi felelősségünk az, hogy mélyre ássunk, keressük, kutassuk az igét, hogy rá alapozzunk. Persze, sokáig el lehet lenni efféle alapok nélkül is. Nem derül ki rögtön egy homokra épült házról, egy valódi közösség nélküli csoportról, hogy a pusztulás veszélyét hordozza. Sokáig csilloghat-villoghat egy kacsalábon forgó palota – aztán jön egy vihar, földrengés, akármi, s elmossa, elsöpri.
A kőszálként megálló ige az, ami alapot ad minden körülmények között, a támasz, a megmaradás lehetőségét, ígéretét adja. Nincs ígéretünk rá, hogy nem jön árvíz, nem jön vihar. A sziklára épített ház lakójára, a Krisztus igéjére alapozott közösségre ugyanúgy esni fog az eső, az ablakán befújhat a szél. Az efféle erők ugyanúgy neki fognak szaladni, a különbség az, hogy tudjuk, erős alapra építettünk, meg lehet a biztos tudatunk, hogy a rossz erőt nem vehet rajtunk.
A hegyi (ha tetszik, síki) beszéd végén ebben a példában foglalja össze Jézus az egész etikáját, a beszédének, a felkínált életformának a lényegét. Ő elmondta az alapokat - a feladat, az építkezés feladata a mi oldalunkon van. A lényeget tudjuk: Krisztus igéjét kutassuk, az az a biztos alap, amire építhetünk, ami megtartó alap számunkra. Ámen.
Imádkozzunk!
Szerető Istenünk, Jézus Krisztus Atyja! Köszönjük, hogy nem rejtőzöl előlünk elérhetetlen mélybe, meg-megmutatod magad az utánad kutatóknak. Köszönjük, hogy fiadon keresztül biztos alapot adtál életünknek, közösségeinknek. Kérjük, áldd meg a mi kis közösségünket is, és bölcsen vezess mindenkit, hogy szilárd alapként megtaláljon téged az életéhez!
Ámen.
