Gáncs Péter püspök úr köszöntőjét olvashatjátok az alábbiakban.
Megkezdődhet a visszaszámlálás: éppen hat hónap múlva startol az immár nyolcadik Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó, melynek ezúttal Szarvas ad otthont. Színes gyöngysort kapunk, ha felidézzük az eddigi hét találkozó helyszíneit és mottóit: 1996 Váralja: Kit kerestek? - 1998 Bodajk: Nem a meghátrálás emberei vagyunk! - 2000 Debrecen: Itt vagyok, engem küldj! - 2002 Kismaros: Hívásod van! - 2004 Tata: A világ világossága - 2006 Szolnok: Tenyerembe véstelek - 2008 Kőszeg: Hol a határ?
Míg Kőszegen szimbolikusan a határokat feszegettük, addig Szarvason a középpontot, a Középpontot szeretnénk együtt megtalálni. Erre utal a többértelmű mottó: Középkezdés Veled. A témaválasztásánál többféle aktuális szempont motiválta a szervezőket, a híres „Tízeket”. Az egyik apropó Szarvas sajátos fekvése. Ha valaki nem tudná, itt található a történelmi Magyarország földrajzi középpontja, amit emlékmű is jelöl a Körös-parton. De nemcsak térbeli, hanem időbeli kontextusa is akad a témaválasztásnak. Közismert, hogy ezen a nyáron foci VB lesz Dél-Afrikában. Sokan már számolgatják a napokat a nagy játék kezdetéig, június 11-ig. Egy hónap alatt, sok-sok középkezdést láthatunk majd, reménység szerint, izgalmas meccsek kezdetén és remek gólok nyomán.
A július 11-i, vasárnap esti, johannesburgi döntőn - ismert okok miatt - nem leszünk közvetlenül érdekeltek... De a rá következő szerdán, július 14-én már, akár mi is pályára léphetünk! Kezdetét veszi a szarvasi nagy játék, ahol mi is ott lehetünk a kezdőkörben. Négy nap alatt, újra, vagy életünkben talán először, átélhetjük, megélhetjük a játék, a csapat, a közösség élményét. Megtalálva életünk centrumát, a kezdés, az újrakezdés, a Vele, Veled, Veletek való középkezdés esélyének örömét.
Mint a Déli Egyházkerület püspöke, különösen is örülök, hogy Békés megye, az úgy nevezett "viharsarok", első ízben adhat otthont egyházunk legnagyobb rendezvényének. Biztos vagyok benne, hogy a régió, ezen belül Szarvas városa, iskolái és gyülekezetei jó házigazdák lesznek. A távolabbról érkező vendégek közül sokan fognak meglepődni, hogy milyen értékes lelki, szellemi kincseket kínál Tessedik városa, nem is szólva a Körös-part, és az arborétum szépségeiről. De maradandó kulináris élvezetekre is felkészülhetünk a halászcsárdától a helyi kolbászig… Elvégre nemcsak igével és zenével él a Szélrózsa-vendég, hanem kenyérrel is, annak lutheri, tágabban vett értelmezése szerint.
Apropó: Luther és kenyér! Ne feledkezzünk meg az idei nyár harmadik jelentős eseményéről sem, ami pár nappal követi majd a szarvasi találkozót. Július 20-27 között Stuttgart ad otthont a Lutheránus Világszövetség 11. nagygyűlésének. Ennek bibliai mottója a Miatyánk negyedik, középső kérése: „A mi mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma!”
Ez a középső kérés, a kenyérkérdés, egyben életünk központi kérdése, különösen is válság sújtotta világunkban. Vajon milyen választ tud adni a világ evangélikusságának nagy családja arra a globális testi éhségre és lelki ínségre, ami nem csupán az úgy nevezett fejlődő világot kínozza, hanem jelen van földrészünk, hazánk mindennapjaiban is?!
Nekünk, magyaroknak különösen izgalmas a közelgő világtalálkozó, hiszen Európa utoljára, immár több mint negyedévszázada, 1984 nyarán, éppen Budapesten fogadhatta az LVSZ VII. nagygyűlését. A budapesti találkozó mottója ma is aktuálisan és provokatívan hangzik: Krisztusban reménységgel a világért. Akkoriban valóban tele voltunk élő reménységgel, amelyet a pár évvel későbbi rendszerváltás igazolni látszott.
Ehhez képes, tavaly, sokfelé, kissé kesernyésre sikeredtek a határnyitás, a falbontás két évtizedes évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. Mintha reménységeink csak töredékesen teljesedtek volna be, mintha valamit elveszítettünk volna.
A közelmúlt egy felmérése a 2009-es esztendő legjellemzőbb szavait gyűjtötte össze. Az eredmény jól tükrözi társadalmunk közérzetét. Nem meglepő, hogy a reménység már nem került be az első tízbe, viszont dobogós helyen végzett a válság, a H1N1, valamint a korrupció kifejezés. Igaza van az idén nyolcvan esztendős Csoóri Sándor költőnek, aki szerint „mindegyik szóban ott van a történelem...” Az élbolyban sorakoznak még a következő szavak: szegénység, hazugság, bizonytalanság, káosz, munkanélküliség, kilátástalanság... S ez a szomorú diagnózis nem valamiféle ellenzéki károgás, hiszen a hírforrás a Népszabadság vízkereszti száma: A remény lejjebb csúszik a listán, (2010. január 6-i szám, 9. oldal)
Igen, valamit elveszítettünk, vagy meg se találtunk még? Netán, Valakit? Talán éppen az élet, az életünk centrumát, összetartó, megtartó erejét? A karácsonykor nekünk született, vízkeresztkor megjelent Megtartót?!
Új év: új kezdet, új remény! Esély az újrakezdésre, a középkezdésre - Vele! Kár lenne mindezzel a nyárig várni. Remélem, Szarvason, a kezdőkörben találkozunk.
Jó utat a Középpont felé!
