Budapest – A 2010. július 14. és 18. között megrendezésre kerülő Szélrózsa-találkozón újra lesz KIE-kávéház. A munkaág vezetőjével, Lupták Sára gyógypedagógussal ültünk le beszélgetni arról, idén milyen különlegességek lesznek a kávéházban.
Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna
(A képekért kattintsatok a cikk eredeti lelőhelyére: http://www.evangelikus.hu/
A KIE-kávéház először Denke Villő szervezésében Kismaroson indult. Sára először Tatán vett részt ebben a munkában pultosként, aztán fokozatosan vette át a munkatársakért felelős szervezői posztot, és Kőszegen, valamint a tavalyi református szervezésű Csillagpont-találkozón már ő irányította a csapatot. Az idén is ő ennek a munkaágnak a felelőse a Szélrózsa-találkozón. Négy főmunkatárssal dolgozik: egy a dekorációért felel, egy a toborzást, és ketten a beszerzést végzik.
„A dekorációs munkatárs, Bonnyai Eszter főleg a találkozó előtt ténykedik – magyarázta Lupták Sára. – Idén arculatot is váltunk, de mivel az Azték diszkóban leszünk, ott elve adva vannak bizonyos dekorációs elemek, amelyekhez igazodnunk kell majd. Zalán Eszter a munkatársakat szedi össze, Dobrik Norbert és Lupták Dóra pedig a beszerzést végzik. Nagyon jónak tartom ezt a gárdát, teljesen összeszoktunk már. Önkéntesekkel együtt maximum 25 fővel fogunk dolgozni.”
A kávéház programjait Sára találja ki. A Csillagponton volt egy nagycsaládos kerekasztal beszélgetés, a gyermekvállalásról és a házasságról és mivel ez nagyon jól sikerült, elképzelhető, hogy idén is valami efféle lesz.
„ Az idei program még nem állt össze, de az biztos, hogy szeretnék úgynevezett tabutémákat is behozni, emellett persze a KIE csoportoknak is bemutatkozási helyet akarunk adni. A Szélrózsán ott lesznek a Tappancsok is, a KIE egyik legjobban működő munkaága, akik gyerekmunkát végeznek, komoly lelki, megszólító erejű mondanivalóval, így ők nálunk is helyet kapnak majd.”
A KIE kávéházakat a nagyobb találkozókon túl évszakonként is meg szokták szervezni. A Szélrózsa Banddel, az Üllői úton, farsangkor volt az utolsó összejövetelük, itt fiatalos, interaktív áhítatot is tartottak. De vajon miben különbözik ez a kávéház másoktól? Erre a kérdésre Lupták Sára elmeséli, hogy munkatársaikat nem csak az udvarias kiszolgálásra oktatják, hanem arra is, hogy figyeljenek oda azokra a vendégekre, akik betévednek hozzájuk:
„Nem egyszerűen kiszolgálunk. Ha valaki kávét kér, nem csak egy csésze gőzölgő italt kap, hanem ha igényli, akkor beszélgethet is a felszolgálóval. Akkora a rohanás az életünkben, a világban és még egy ilyen találkozón is, hogy jólesik az embernek, ha csak rá figyelnek. Úgy látom, hogy bevált ez az elv és az emberek azért járnak vissza hozzánk, mert itt figyelnek rájuk. Beosztjuk egymás között, hogy mindig legyen a csapatban egy olyan ember, aki csak azokra figyel, akik már megkapták az innivalójukat, de beszélgetni szeretnének vagy segítségre szorulnak. Nem vagyunk profitorientáltak, próbálunk arra figyelni, hogy nullára kijöjjünk, de ennél több nem cél.”
Az évek során felgyűlt egy olyan címtár, akik hajlandóak az efféle önkéntes munkára. Az egész ország területéről, a KIÉ-n belülről jöhetnek a segítők, akiknek egy nap általában három órát kell dolgozniuk.
„A Szélrózsán erdélyi fiatalok is fognak segíteni nekünk” – teszi hozzá Lupták Sára. A munkatársaknak mindig tartanak egy úgynevezett nulladik napot, amikor egyfajta csapatépítés folyik.
„Sokszor arra is meg kell tanítanunk a jelentkezőket, hogyan töltsék a kávét – meséli nevetve. – De emellett persze azt is tanítjuk, hogyan beszélgessenek az emberekkel. A csapat tagoknak minden reggel saját áhítatot tartunk, és közösen reggelizünk. Ilyenkor beszéljük meg az aznapi teendőket. Idén azonban tervezünk saját embereink számára egy komolyabb lelkigondozást is, mert érezzük azt, hogy szükség van arra, hogy a saját munkatársainkkal jobban foglalkozzunk, egyfajta belső missziót folytassunk feléjük és fontos az is, hogy ezáltal ők is jobban megismerjék egymást és összekovácsolódjanak.”
A kávéházban nem árulnak romlandó ételeket, csak előre csomagolt édességet és süteményt szolgálnak fel. A munkatársaktól orvosi papírt kérnek, hogy egészségesek-e.
„Felmerült, hogy áruljunk fair trade-es (méltányos kereskedelem) termékeket, így most már csak olyan kávét vásárolunk, amelyet biztosan nem rabszolgamunkával termeltek – mondja Lupták Sára. – A fair trade lényege ugyanis az, hogy a termelőknek az általános világpiaci áraktól függetlenül megállapított árat fizetnek az előállításért. Ez az összeg valóban kifejezi az előállítók anyagi és munkaráfordításait, és az ár megállapításánál figyelembe veszik a mindenkori gazdasági és szociális, sőt, ökológiai körülményeket. Emellett egyre inkább környezettudatosak vagyunk, a szemetet szelektíven gyűjtjük. Emellett szeretnénk a büfében saját bögréket vagy vastagabb műanyag poharakat is árulni, így csökkentve a műanyag hulladék mennyiségét. A bögrék betétdíjasak lennének, így aki nem akarja megtartani a találkozó után, az visszaválthatja majd nálunk.”
